Francis W. Scott

Bíró Szabolcs normális életet élt, és sosem sejtette, hogy a bőrében valaki más is lakozik rajta kívül. Aztán egy nap kibújt belőle alternatív énje, aki Francis W. Scottnak hívta magát. Ő órák hosszat ült a számítógép előtt, s a szövegszerkesztőben kelepelt. Amikor Szabolcs ismét öntudatra ébredt, novellákat és regényeket talált az asztalán gyilkosokról, összeesküvőkről, féltékeny rokonokról, pénzéhes, gátlástalan, lélektelen senkikről... Rendőrökről, detektívekről, valami érzelemmentes újkori hóhérról, gyémántrablókról, kalózokról, hitszegő papokról és egyéb emberekről és a legkevésbé sem emberekről. Az első alkalom óta Francis W. Scott egyre gyakrabban előbújik, és szabadjára engedi fantáziáját. Ezen a blogon keresztül próbál mesélni magáról, munkásságáról, terveiről, az érzéseiről és a gondolatairól úgy általában. Hátha valaki elolvassa...

Utolsó hozzászólások

  • HAT: Kedves Francis! Elkésett komment... Dick "furcaságai" nem drogos vagy elmebeteg voltából származn... (2009.04.18. 10:51) 26 éve egy alternatív világban
  • Koimbra: Tegnap néztem meg megint Az elhagyott bolygó filmet, melyet az ő műve alapján készítettek, anno is... (2008.10.20. 15:06) 26 éve egy alternatív világban
  • BB: Élvezetes, fülbemászó, "stúdiós", de így is tetszik. Bár a koncerteket nem múlja felül:)))) Harmad... (2008.09.23. 16:35) Dzsízöszkrájszt négykeréken :)
  • BB: Értem én, értem, már elsőre megértettem. Mindezek ellenére, nem is ellenvetésként, de nekem a köny... (2008.09.07. 20:21) Újra ősz...
  • Francis W. Scott: Köszönöm a kommentet, a jókívánságot és a dicséretet! Örülök, hogy tetszenek a műveim, majd igyeks... (2008.09.06. 23:21) Újra ősz...
  • Utolsó 20

Címkék

11. (1) 2. (1) 2007 (1) 2008 (2) 237 (1) 3. (1) a (14) agave (2) agóra (1) ahol (1) akták (1) alatt (1) alien (1) alkotópályázat (1) állati (1) arthur (1) atyja (1) augusztus (1) az (3) bálint (1) beteg (1) biblioterápia (1) bio (1) bíró (1) black (1) blog (3) blogja (1) bölcselet (1) borító (1) boulle (1) c. (1) christ (1) clarke (2) confrontation (1) cosa (5) cosa nostra (1) cross (1) csak (2) csokor (1) dante (1) dedikálás (3) dick (1) dolgozósarok (1) dráma (1) dunaszerdahely (3) egy (3) egyiptom (2) éjjeli (1) ekultúra (2) elásott (1) életrajz (1) elhunyt (1) elköltözött (1) ellen (1) előd (1) előkészíteni (1) első (1) élünk (1) érem (1) erzsébet (1) est (1) éves (2) exkluzív (1) fáfik (1) fekete (2) félelem (1) felhívott (1) félperces (1) félpercesei (3) fenyő (1) ferenc (1) ferke (2) fiction (1) film (1) forum (1) fotózás (1) francis (33) freddie (1) frissítés (1) fws (32) gethsemane (1) getshemane (1) grendel (1) gyilkos (1) gyilkosság (1) gyorssegély (1) halál (1) harding (1) háromszöge (1) helyezett (1) helyszíne (1) hiánypótló (1) hitchcock (1) hobbi (1) hogyan (1) hóhér (7) honlap (4) horror (1) horror könyv (1) humor (2) húsz (1) hyde (1) idézet (1) igaz (1) iii (1) interjú (1) írás (1) irodalmi (1) íróklub (1) író olvasó (1) iv (1) játék (1) játékreklám (1) jegyzeteljünk (1) jekyll (1) jesus (1) jézus (2) jonathan (1) jövendőmondó (1) július (1) június (1) jutalom (1) k. (1) kairó (1) kaland (1) kalandregény (4) karácsonyi (1) kastély (1) kávéház (1) kép (1) képregény (1) képtár (1) keresztapa (1) kész (1) kiadás (1) kincsvadaszat (1) kisregény (1) klub (3) koncert (1) könyv (4) könyvbemutató (1) könyvek (4) könyvhírek (3) krimi (9) krisztus (2) kritika (1) l. (1) lajos (1) lászló (1) lawrence (1) legbetegebb (1) legnagyobb (1) lélekgyűjtő (1) lenne (1) leslie (1) lettem (1) lord (1) lőrincz (1) lovag (1) ma (1) maffia (2) maffiózók (1) magándetektívek (1) magazin (1) mager (1) második (2) még (1) megemlékezés (1) megint (1) megjelenés (1) megjelent (4) meglepetés (1) meleg (1) mercury (1) mesék (3) meseszövés (1) metal (1) mindkét (1) misztika (1) misztikus (1) mozgássérült (1) musical (2) nagy (1) nagyabony (1) nagyvárosi (3) naplemente (6) napló (1) napsütés (1) napvilág (1) nekrofil (1) nemere (1) netbarátnő (1) nikon (1) norman (1) nostra (5) novella (2) novellák (1) november (1) nyár (1) nyers (1) nyomdában (1) október (1) oldalán (1) olvasás (1) őrület (3) osbourne (1) osvelt (1) ősz (1) ötzi (1) ozzy (1) pályázat (3) pegazus (2) perzselő (1) philip (1) pirkadatra (1) póda (1) poénkodás (1) polgári (1) post (2) prága (2) prológus (1) próza (1) pszichiáter (1) pszichiátria (1) queen (1) recenzió (1) regény (9) regényt (1) régi (1) reklám (1) részletek (1) rip (1) ripley (1) rock (2) rosa (8) sabbath (1) sajtó (1) sandor (1) sárga (1) science (1) sci fi (2) scott (34) sigourney (1) silvio (1) sir (1) sivatag (13) solaria (1) somogyi (1) sopranos (1) soul (1) sub (8) superstar (1) szabó (1) szabolcs (1) szalay (1) szeme (13) szemfognapló (1) szentendre (1) szeptember (1) szilveszter (1) szmit (1) szó (2) szolgáltatás (1) szöveg (1) szrinpók (1) születésnap (1) szupersztár (2) találkozó (3) tanulmányút (1) társulás (1) templomos (1) tetralógia (1) thumo (1) tinta (3) tinta klub (2) titkok (1) toll (2) top10 (1) történelmi (1) történet (2) tündérmese (1) új (3) utcák (1) utolsó (1) üzemel (1) v (1) vacsora (1) vámbéry (1) vámpír (1) van (2) varga (1) város (1) várva (1) vasárnapi (1) videó (1) viola (1) visítozós (1) völgyében (1) w (19) w. (14) walter (1) weaver (1) weboldal (1) Címkefelhő

VACSORA (Az őrület félpercesei 2.)

2008.06.06. 10:42 :: Francis W. Scott

Aznapra egy drága éttermet választottam. Éppen elég pénzem volt, nem kellett félnem a számlától. Ahogy leültünk az asztalhoz, egymással szemben, a pincér máris ott termett, és mindkettőnknek átnyújtott egy étlapot. Azonnal lapozgatni kezdtem. Vastagabb volt, mint egy átlagos étlap, rengeteg ételt sorolt fel.
A pincér öt perc múlva visszatért, kezében kis jegyzettömbbel és vékony, ezüstbevonatú tollal. Erőlevest rendeltem két tojással – a kedvenc levesem –, utána pedig borjúragut zöldséges krumplival. Taxival jöttünk, úgyhogy a vacsora mellé egy üveg jófajta vörösbort is kértem.
– És ön?
– Én még nem választottam – mondta partnerem, és elküldte a pincért, mondván, hogy öt perc múlva már biztos fogja tudni, mit akar enni.
A pincér öt perc múlva ismét ott állt az asztalunk mellett, de partnerem még csak félig nézte át az étlapot. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni.
– Csak nézd át, ez nem regény, hogy olvasgatni kéne!
– Még sosem voltam ilyen drága étteremben, és ki tudja, jövök-e még valaha! Nagyon gondosan szeretném kiválasztani a vacsorámat.
– Jöjjek vissza öt perc múlva? – kérdezte előzékenyen a pincér.
– Igen, az jó volna – mosolygott rá. – Köszönöm!
Másodpercnyi pontossággal öt perc múlva vissza is tért.
– Sikerült választani?
– Igen, azt hiszem, ráklevest kérnék.
– Sajnálom, de a rákleves éppen elfogyott. Viszont bármi mással tudunk szolgálni.
– Ó, akkor még válogatnék, ha nem bánja.
– Csak tessék. – És megint elment.
– Ki kell mennem a mosdóba – mondtam, mert már szinte fizikai rosszullétet éreztem.
Fojtogatott, úgyhogy levettem a nyakkendőmet, és a zsebembe gyűrtem. Hideg vízzel megmostam kicsit az arcom, és éppen a pincérrel egyidőben értem vissza az asztalhoz.
– Nos? – kérdezte, és én már azon tanakodtam, hogy a fickó talán robot, akit arra programoztak, hogy a türelme határtalan legyen.
– Mondja, van tenger gyümölcsei leves?
– Csak az van, amit az étlapon is lát.
– Ó, hát akkor…
– Csak nyugodtan válogasson, nem sietünk sehová. Igaz, uram? – nézett rám megerősítést várva, de én csak egy feszült mosollyal tudtam szolgálni.
Kihozták a levesem, amit jóízűen be is kanalaztam. A vörösbor felét is elpusztítottam, amikor jött az illatos borjúragu. Mondanom sem kell, hogy ő még mindig nem választott. A méreg úgy elöntött, hogy hirtelen már nem is éreztem magam éhesnek.
– Kéred a ragumat? – kérdeztem reménykedve.
– Ó, köszönöm, de nem. Nem eszem borjút.
– Akkor mit kérsz?!
Nem kaptam választ, úgyhogy megint kimentem a mosdóba. Levettem a zakómat, kigomboltam az ingem nyakát és az ujját, amit könyökig fel is tűrtem. Kétszer is hideg vizet locsoltam az arcomra, aztán visszatértem a vacsorámhoz, amit – most már cseppet sem nyugodtan – el is fogyasztottam, méghozzá az utolsó morzsáig.
Megittam a maradék bort, megtöröltem a számat, felálltam, majd leszámoltam az asztalra százöt eurót. Elkaptam a villámat, kitéptem partnerem kezéből az étlapot, a villát pedig a nyakába vágtam – körülbelül ötször, de lehet, hogy hatszor is.
Kiléptem az étterem ajtaján, és gyalog indultam haza. Szép este volt. Rég éreztem utoljára ilyen frissnek a levegőt. Úgy gondoltam, jó választás volt ez az étterem. A borjúragujuk különösen ízletes.

 2008. június 4.
Kisudvarnok

3 komment

Címkék: az vacsora 2. francis őrület scott w. fws félpercesei

A bejegyzés trackback címe:

https://franciswscott.blog.hu/api/trackback/id/tr38506436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Melinda 2008.06.06. 19:09:39

Hát most bárány vagy borjú? Vagy elhibáztam a csattanót? :)

Francis W. Scott 2008.06.07. 10:19:33

Hoppááá!!!:)))
Kösz, hogy figyelmeztettél, már javítottam is!

Betty Prescott 2008.06.18. 13:05:27

A félperces egész hangulata és írásmódja olyan teremtőerővel bír, hogy az ember úgy érzi, maga is ott ül az étteremben, és külső személője, és részese az egész történetnek. Mégis a végéről nekem valami hiányzik. Az euro és a villa között. Persze ez csak egy olvasói meglátás...
süti beállítások módosítása