Most lehet, hogy sokan sárral fognak dobálni, de őszintén megmondom, nekem A Keresztapa trilógia óta egyetlen maffiafilm sem tetszett úgy istenigazából. A Sebhelyesarcú, a Volt egyszer egy Amerika, az Aki legyőzte Al Caponét vagy a Carlito útja sem változtatott azon a meggyőződésemen, hogy A Keresztapát nemcsak felülmúlni, de utolérni sem lehet. A Fedőneve: Donnie Brasco mintha már megvilágította volna az alagút végét, de az a megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan valami ebből is hiányzott. Senki ne értsen félre, elismerem és egyet is értek azzal, hogy az imént felsorolt filmek nagyszerű és időtálló alkotások (az Aki legyőzte... talán kissé kilóg a sorból a hősködő western-jellegével), nem is ezzel van a baj. A baj azzal van, hogy én azt az érzést akartam átélni egy másik filmmel is, mint amit A Keresztapa adott (és ad) nekem. Sosem gondoltam volna, hogy ezt egy tévésorozattól fogom megkapni. Igen, megtaláltam. A megoldás a Maffiózók!

Tehát megvolt, végignéztem, és tuti, hogy ez még párszor meg fog történni! Az egész sorozat valami hihetetlen jó, a poénok, a drámai jelenetek, a sokkoló részek, az utalások  (főleg A Keresztapára, hehe) mind-mind nagyszerűen el lettek találva, és persze mindből akad épp elég.

FIGYELEM! A következő bekezdés csak azoknak ajánlott, akik már látták a sorozatot, vagy akiket nem zavar, ha egy-két kisebb dolgot elárulok, még ha csak utalás szinten is. Szóval aki nem akar egy icipici spoilert sem, az monnyon le és kérem, kapcsolja ki! :)

Szóval:

Az utolsó rész véleményem szerint egyáltalán nem olyan borzalmas, mint amilyennek mindenki mondja. Sőt, nagyon nagy poénok vannak benne, és kerek is az egész, hiszen mindent elintéznek, amit el kell (gondolok itt Leotardóra és Corrado bácsi meglátogatására). Gondolom, az utolsó jelenet szülte a sok felháborodást, de szerintem nincs vele semmi gond (na jó, azért egy ideig én is néztem magam elé, hogy most mi van). Ahogy szépen, fokozatosan, szinte gyermeteg egyszerűséggel építik fel a jelenetet, az előrejelzi, hogy itt most ne számítsunk semmi jóra. A sorozat végig nagyon sokszor emlegeti A Keresztapát, egy csomó utalást találhatunk rá, mégis azt hiszem, a legerősebb ebben az utolsó jelenetben van, amikor a rosszarcú fickó, látván, hogy már majdnem minden Soprano megérkezett, bemegy a férfi WC-be - sőt, mindez egy kis étteremben történik! (Ugye mindenki emlékszik Michael Corleone kis akciójára?) Aztán filmszakadás, stáblista... Nagyon egyértelműnek érzem ezt az egészet, és semmi kivetnivalót nem találok benne. Az én verziómban mondjuk Tony a trónján ülne, és azzal a híresen bamba pofájával meredne a semmibe, a kamera pedig egyre csak közelítene rá, míg a kép teljesen el nem sötétül. Szóval az én rendezésemben ezzel lenne vége, de hát istenem, nem minden lehet tökéletes!:)

Szóval a Maffiózók nálam is bejött, tízből tizenegy pont neki!

Ja, és Silvio Dante az ISTEN!                     

https://www.youtube.com/watch?v=2WQuy-Hl-kY

  "Bassza meg egy talicska aprómajom!"