A cím legújabb regényem első két mondata (azaz majdnem csak egy), és aki olvasta a Naplementét, az tudja, miről van szó, illetve hogy ebben mi a pláne. Aki mégsem olvasta volna, az a második fejezet elején megtudhatja, hogy miért olyan különös ez, és amúgy is: olvassa el a Naplementét!

Nos, igen, ismét regényt írok! Két könyvem megírása közt még soha nem telt el ennyi idő, tehát tele vagyok ötletekkel, ihlettel, inspirációval, ami csak kell... Gondoltam, a Naplemente épp hogy csak elkezdte kissé kibontakoztatni a főszereplő, Frank Wilson karakterét, és társa, André sem sziporkázott olyannyira, mint amennyire kéne neki (hisz tulajdonképpen eleve poénból született a karakter), így aztán most újfent ők a főszereplők. A Naplementében szinte csak a cselekményre helyeztem a hangsúlyt, elvégre ott a rövid terjedelem sem engedte, hogy másképp tegyek, de most azt hiszem, meg sem állok kétszáz oldal alatt. Amellett, hogy Wilsonról, Andréról, sőt, lord Osveltről is sokkal többet tudhat meg az olvasó, a cselekmény is jóval csavarosabb, kalandosabb, szerteágazóbb lesz.

Ami már biztos:
Legalább három nagy fejezetből fog állni a regény, ezeken belül lesz kisebb, könnyebben lenyelhető falatokra felbontva. A történet Floridában kezdődik, Frank Wilson házában, majd egy nappal később már Edinburgh-ben találhatjuk magunkat, Lord Osvelt ismerősének, Lord Robertsnek a kastélyában, ahol műkincskiállítás zajlik. Néhány felettébb szerencsétlen esemény (áramkiesés, kincsrablás, gyilkosság...) véget is vet a mulatságnak, és már nyomoz is a Scotland Yard... Lord Osvelt azonban tudja, hogy az elkövető már hetedhét országon túl jár, és elküldi Frank Wilsont Egyiptomba, ahol pár nappal korábban kísértetiesen hasonló események zajlottak le. A volt magándetektív persze hogy is mondhatna nemet a lordnak, hát ismét csak nyomozni kezd, ismét csak engedély nélkül. A nyomok egészen Kheopsz piramisáig vezetnek, az ókori világ hét csodájának egyetlen ma is létező építményéig...

Szóval, ez az alapkoncepció, ami idővel természetesen még változhat, kibővülhet (sőt, ez a kettő biztos, hogy megtörténik vele). A teljes egészében fiktív cselekmény mellett ezúttal jókora hangsúlyt kap Egyiptom történelme, a fáraók uralkodásának fénykora, illetve Kheopsz piramisának története és máig megfejtetlen titka...

A kutatómunkától már kissé jojóznak a szemeim, de érdekes, az írás meg még annál is élvezetesebb. Még a nyáron be szeretném fejezni, párszor átnézni, kijavítgatni/kisimítgatni, aztán ha minden jól megy, 2008-ban a Nagyközönség elé tárni!