Nos, bizony rendkívül nehéz feladatra vállalkozom, ha S.L. Cornelius kolléga javaslatára a tavalyi évben olvasott könyvekből akarom kiemelni a tíz legjobbat. Igaz, ő Top5-ös listát javasolt, de sajnálom, bárhogy is próbáltam, olyan rövidet egyszerűen képtelen vagyok összerakni! Uramatyám, ha jobban belegondolok, a tavalyi évem volt az eddigi legélménydúsabb, már ami a könyveket illeti. Soha életemben nem olvastam még ennyi nagyszerű regényt egymás után, ennyi őrületesen jó szerzőtől, és szó mi szó, ezért hatalmas köszönetet illik mondanom az Agave Könyvek kft. csapatának, akik kiemelkedő munkát végeznek. Leleményesebb olvasóim tehát már ki is találhatták, hogy mind a tíz könyv "agavés", nem tehetek róla, ez van... Jöjjön tehát a lista, kaotikus sorrendben!
CALEB CARR - A HALÁL ANGYALA
"1896, New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról -amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak –, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hisz azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni. A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két nyomozó is, az Isaacson testvérpár. A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg. Csak Laszlo Kreizler képes megállítani őt, de a gyilkos és a doktor ellenségei semmit és senkit sem kímélnek."
*
Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! A legalaposabb krimi, amit valaha olvastam (talán csak Dennis Lehane A titokzatos folyója vetekedhet vele alaposságban), és egyszerűen annyira jó, hogy állandóan azon gondolkodom, abba kéne hagynom a krimiírást... Na persze aztán megnyugtatom magam azzal, hogy Caleb Carr eme remekművének árnyékában a krimiírók 90%-a abbahagyhatná munkásságát. Szóval ha ők is, akkor én is folytatom!:) Viccet félretéve: olvassátok el! (cikkem)
STEVEN SAYLOR: RÓMA
Egy kész történelmi saga, rendkívül alapos munka mind történészi-kutatói, mind regényírói oldalról. Ezer év történelme, a legendák kialakulásának abszolút ésszerű magyarázata, egy egész világbirodalom alapos története - mindez úgy, hogy cseppet sem unalmas, sőt olyannyira élvezetesen prózai, hogy az olvasó néha hajlamos megfeledkezni arról, hogy ez bizony tulajdonképpen nem is fikció, csak minimális részben... (cikkem)
LAWRENCE BLOCK: AZ APÁK BŰNEI
A 2007-es évem egyik legmaradandóbb élménye mindig is az lesz, hogy megismerkedtem Matt Scudderrel, Lawrence Block alkoholizmusba és már-már nihilizmusba menekülő ex-zsarujával, aki bármiféle engedély nélkül, bizonyos összegért cserébenyomoz ilyen-olyan szívességet tesz. És mindig valami különös eset áll a háttérben, igazi ínyencség! A minimalista stílusa pedig felteszi az i-re a pontot! (cikkem)
DENNIS LEHANE: TITOKZATOS FOLYÓ
Még most is bizsergés fut végig a testemen, ha arra a pár napra gondolok, amikor a Titokzatos folyót olvastam. Jesszusom, eszméletlen élmény volt! A legapróbb részletekig kidolgozott nyomozás, a feszültség állandó fokozása. A karakterek nem csak élethűek, de ÉLNEK! A különböző műfajelemek mesteri összekotyvasztásáért tízszeres kalapemelés jár! A film is jól odateszi a magáét, jó rendezés, jó színészek, de korántsem említhető egy lapon a könyvvel. Igazi ínyencség, és nem, nem a krimiolvasó közönségnek, hanem mindazoknak, akik szeretnek olvasni.! (cikkem)
DENNIS LEHANE: VIHAR-SZIGET
Ismét Lehane bácsi. Sokat gondolkodtam rajta, hogy a két könyv közül melyiket soroljam be a Top10-be, aztán végül rájöttem, hogy ha összehasonlítom őket, valószínűleg bolond vagyok. Ezért került be mindkettő. Egészen más stílus, két annyira különböző könyv, különböző vonalvezetéssel és különböző nüánszokkal, hogy kénytelen voltam mindkettőt besorolni, megpróbálva eltekinteni attól, hogy ezzel esetleg kiszorítok egy tizedik írót. Sajnálom, Mr. Tizedik Író, de ez van!:) A regényben semmi sem az, aminek hisszük. Miután elolvastam, borzalmas álmaim voltak, állandóan felébredtem az éjjel folyamán, és mindezt úgy, hogy a regény se nem thriller, se nem horror. "Csak" egy krimi, de Lehane Mester akkora csavart tett a végére, hogy valami mesterséges depresszióba taszított pár órára. Nem nagyon tudom megfogalmazni az érzést... (cikkem)
CHRISTOPHER MOORE: BIFF EVANGÉLIUMA
A könyv alcíme: Aki Jézus gyerekkori haverja volt. Hát lehet ennek ellenállni? Én nem tudtam. És sírva nevettem, vagy épp nevetve sírtam rajta végig. Ez a regény simán szerepelhetne a mindenható tévében, mint csodaszer: "Kirúgták a munkahelyéről, elhagyta a párja, meghalt a kutyája? Stressz, depresszió, paranoia? Minderre gyógyír a Biff evangéliuma!" Moore legjobb könyve, azt hiszem, utolérhetetlen! (cikkem1, cikkem2)
DONALD JAMES: MONSTRUM
"2015-ben járunk. Oroszországot darabokra szaggatta, és a káosz szélére sodorta a polgárháború." Eleinte meg voltam róla győződve, hogy egy sci-fit tartok a kezemben, aztán kiderült, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez egy vérbeli krimi noir, amelynek a szerző nem is választhatott volna jobb helyszínt a jövő romba dőlt Oroszországánál. A főszereplő egyszerre humoros és komor, szikár karakter, a regénybeli sorozatgyilkos jelleme pedig finom utalásokat tartalmaz valós személy(ek)re. A Vadim-trilógia első darabja, és bár állítólag a szerző többi könyve nem kimondottan említésre méltó, ezt alaposan eltalálta. Szabó Laci barátom szokta mondani, hogy bizonyos zenekaroknak elég egyetlen igazán jó dalt összehozniuk pályájuk során, de arra 20-30 év múlva is emlékezni fognak. Nos, ez Donald James trilógiájára is igaz lehet, ha a "zenekar" szót az "író" szóval helyettesítjük. (cikkem)
LAWRENCE BLOCK: BÉRGYILKOS
Az esetleges Kilencedik Szerzőtől is pofátlanul ellopom a helyet, mert kénytelen vagyok ismét egy Lawrence Block könyvet említeni. A Bérgyilkos nyelvezete talán még a Scudder-sorozaténál is szikárabb, mégis rendkívül sokatmondó. Az író talán legjobb könyve ez, melyben bebizonyítja, hogy csuklóból képes megszerettetni velünk egy szociopatát, egy embert, aki pénzért öl, és még csak nem is zavarja. A legdermesztőbb benne, hogy Block nem választ olcsó módszereket, és nem alkot a karakter köré személyes tragédiát, nem akarja belénk sulykolni, hogy J.P. Keller amúgy egy nagyon jó ember, nem ragaszkodik ilyen pitiáner módszerekhez. Egyszerűen leírja egy bérgyilkos mindennapjait, és mi mégis megkedveljük a címszereplőt. Varázslat? Nem: írói zsenialitás. (cikkem)
JEFF LINDSAY: DEXTER DÜHÖDT DÉMONAI
Már maga a központi téma is nagyon megfogott: skizofrénia, pszichopatizmus, sorozatgyilkosság... Az érem mindkét oldalán című novellám tanúskodik róla, hogy kerülgettem már a témát, csak az én főszereplőm kissé más viszonyban van önmagával. Mindig is szerettem az olyan történeteket, amelyekben az igazságszolgáltatás és a bűnözés közt csak egy hajszálvékony hártya húzódik, mi több, teljesen el is tűnik, így ez a két ellentétes dolog (szinte teljesen) összeolvad. Érdekes, hogy bár a regény vérfagyasztó sorozatgyilkosságokat tárgyal, lapjain mégis mindvégig jelen van az abszolút jófej humor. Kell-e ennél jobban hangsúlyozni a könyvben jelen lévő ellentétpárokat? (cikkem)
PHILIP K. DICK: MÁR MEGINT A FELFEDEZŐK
Óriási fejtörést okozott nekem, hogy Philip K. Dick neve mellé melyik könyvét írjam oda. Tavaly nagyjából 10 kötetét olvastam, és sajnálom, de nem tudok közülük választani! A jelöltem végül a Már megint a felfedezők című novelláskötet lett, de kizárólag azért, mert ez több történetet is tartalmaz. Azt hiszem, ez így igazságos... (cikkem)
CALEB CARR - A HALÁL ANGYALA
"1896, New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról -amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak –, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hisz azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni. A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két nyomozó is, az Isaacson testvérpár. A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg. Csak Laszlo Kreizler képes megállítani őt, de a gyilkos és a doktor ellenségei semmit és senkit sem kímélnek."
*
Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! A legalaposabb krimi, amit valaha olvastam (talán csak Dennis Lehane A titokzatos folyója vetekedhet vele alaposságban), és egyszerűen annyira jó, hogy állandóan azon gondolkodom, abba kéne hagynom a krimiírást... Na persze aztán megnyugtatom magam azzal, hogy Caleb Carr eme remekművének árnyékában a krimiírók 90%-a abbahagyhatná munkásságát. Szóval ha ők is, akkor én is folytatom!:) Viccet félretéve: olvassátok el! (cikkem)
STEVEN SAYLOR: RÓMA
Egy kész történelmi saga, rendkívül alapos munka mind történészi-kutatói, mind regényírói oldalról. Ezer év történelme, a legendák kialakulásának abszolút ésszerű magyarázata, egy egész világbirodalom alapos története - mindez úgy, hogy cseppet sem unalmas, sőt olyannyira élvezetesen prózai, hogy az olvasó néha hajlamos megfeledkezni arról, hogy ez bizony tulajdonképpen nem is fikció, csak minimális részben... (cikkem)
LAWRENCE BLOCK: AZ APÁK BŰNEI
A 2007-es évem egyik legmaradandóbb élménye mindig is az lesz, hogy megismerkedtem Matt Scudderrel, Lawrence Block alkoholizmusba és már-már nihilizmusba menekülő ex-zsarujával, aki bármiféle engedély nélkül, bizonyos összegért cserébe
DENNIS LEHANE: TITOKZATOS FOLYÓ
Még most is bizsergés fut végig a testemen, ha arra a pár napra gondolok, amikor a Titokzatos folyót olvastam. Jesszusom, eszméletlen élmény volt! A legapróbb részletekig kidolgozott nyomozás, a feszültség állandó fokozása. A karakterek nem csak élethűek, de ÉLNEK! A különböző műfajelemek mesteri összekotyvasztásáért tízszeres kalapemelés jár! A film is jól odateszi a magáét, jó rendezés, jó színészek, de korántsem említhető egy lapon a könyvvel. Igazi ínyencség, és nem, nem a krimiolvasó közönségnek, hanem mindazoknak, akik szeretnek olvasni.! (cikkem)
DENNIS LEHANE: VIHAR-SZIGET
Ismét Lehane bácsi. Sokat gondolkodtam rajta, hogy a két könyv közül melyiket soroljam be a Top10-be, aztán végül rájöttem, hogy ha összehasonlítom őket, valószínűleg bolond vagyok. Ezért került be mindkettő. Egészen más stílus, két annyira különböző könyv, különböző vonalvezetéssel és különböző nüánszokkal, hogy kénytelen voltam mindkettőt besorolni, megpróbálva eltekinteni attól, hogy ezzel esetleg kiszorítok egy tizedik írót. Sajnálom, Mr. Tizedik Író, de ez van!:) A regényben semmi sem az, aminek hisszük. Miután elolvastam, borzalmas álmaim voltak, állandóan felébredtem az éjjel folyamán, és mindezt úgy, hogy a regény se nem thriller, se nem horror. "Csak" egy krimi, de Lehane Mester akkora csavart tett a végére, hogy valami mesterséges depresszióba taszított pár órára. Nem nagyon tudom megfogalmazni az érzést... (cikkem)
CHRISTOPHER MOORE: BIFF EVANGÉLIUMA
A könyv alcíme: Aki Jézus gyerekkori haverja volt. Hát lehet ennek ellenállni? Én nem tudtam. És sírva nevettem, vagy épp nevetve sírtam rajta végig. Ez a regény simán szerepelhetne a mindenható tévében, mint csodaszer: "Kirúgták a munkahelyéről, elhagyta a párja, meghalt a kutyája? Stressz, depresszió, paranoia? Minderre gyógyír a Biff evangéliuma!" Moore legjobb könyve, azt hiszem, utolérhetetlen! (cikkem1, cikkem2)
DONALD JAMES: MONSTRUM
"2015-ben járunk. Oroszországot darabokra szaggatta, és a káosz szélére sodorta a polgárháború." Eleinte meg voltam róla győződve, hogy egy sci-fit tartok a kezemben, aztán kiderült, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez egy vérbeli krimi noir, amelynek a szerző nem is választhatott volna jobb helyszínt a jövő romba dőlt Oroszországánál. A főszereplő egyszerre humoros és komor, szikár karakter, a regénybeli sorozatgyilkos jelleme pedig finom utalásokat tartalmaz valós személy(ek)re. A Vadim-trilógia első darabja, és bár állítólag a szerző többi könyve nem kimondottan említésre méltó, ezt alaposan eltalálta. Szabó Laci barátom szokta mondani, hogy bizonyos zenekaroknak elég egyetlen igazán jó dalt összehozniuk pályájuk során, de arra 20-30 év múlva is emlékezni fognak. Nos, ez Donald James trilógiájára is igaz lehet, ha a "zenekar" szót az "író" szóval helyettesítjük. (cikkem)
LAWRENCE BLOCK: BÉRGYILKOS
Az esetleges Kilencedik Szerzőtől is pofátlanul ellopom a helyet, mert kénytelen vagyok ismét egy Lawrence Block könyvet említeni. A Bérgyilkos nyelvezete talán még a Scudder-sorozaténál is szikárabb, mégis rendkívül sokatmondó. Az író talán legjobb könyve ez, melyben bebizonyítja, hogy csuklóból képes megszerettetni velünk egy szociopatát, egy embert, aki pénzért öl, és még csak nem is zavarja. A legdermesztőbb benne, hogy Block nem választ olcsó módszereket, és nem alkot a karakter köré személyes tragédiát, nem akarja belénk sulykolni, hogy J.P. Keller amúgy egy nagyon jó ember, nem ragaszkodik ilyen pitiáner módszerekhez. Egyszerűen leírja egy bérgyilkos mindennapjait, és mi mégis megkedveljük a címszereplőt. Varázslat? Nem: írói zsenialitás. (cikkem)
JEFF LINDSAY: DEXTER DÜHÖDT DÉMONAI
Már maga a központi téma is nagyon megfogott: skizofrénia, pszichopatizmus, sorozatgyilkosság... Az érem mindkét oldalán című novellám tanúskodik róla, hogy kerülgettem már a témát, csak az én főszereplőm kissé más viszonyban van önmagával. Mindig is szerettem az olyan történeteket, amelyekben az igazságszolgáltatás és a bűnözés közt csak egy hajszálvékony hártya húzódik, mi több, teljesen el is tűnik, így ez a két ellentétes dolog (szinte teljesen) összeolvad. Érdekes, hogy bár a regény vérfagyasztó sorozatgyilkosságokat tárgyal, lapjain mégis mindvégig jelen van az abszolút jófej humor. Kell-e ennél jobban hangsúlyozni a könyvben jelen lévő ellentétpárokat? (cikkem)
PHILIP K. DICK: MÁR MEGINT A FELFEDEZŐK
Óriási fejtörést okozott nekem, hogy Philip K. Dick neve mellé melyik könyvét írjam oda. Tavaly nagyjából 10 kötetét olvastam, és sajnálom, de nem tudok közülük választani! A jelöltem végül a Már megint a felfedezők című novelláskötet lett, de kizárólag azért, mert ez több történetet is tartalmaz. Azt hiszem, ez így igazságos... (cikkem)
Utolsó hozzászólások