Francis W. Scott

Bíró Szabolcs normális életet élt, és sosem sejtette, hogy a bőrében valaki más is lakozik rajta kívül. Aztán egy nap kibújt belőle alternatív énje, aki Francis W. Scottnak hívta magát. Ő órák hosszat ült a számítógép előtt, s a szövegszerkesztőben kelepelt. Amikor Szabolcs ismét öntudatra ébredt, novellákat és regényeket talált az asztalán gyilkosokról, összeesküvőkről, féltékeny rokonokról, pénzéhes, gátlástalan, lélektelen senkikről... Rendőrökről, detektívekről, valami érzelemmentes újkori hóhérról, gyémántrablókról, kalózokról, hitszegő papokról és egyéb emberekről és a legkevésbé sem emberekről. Az első alkalom óta Francis W. Scott egyre gyakrabban előbújik, és szabadjára engedi fantáziáját. Ezen a blogon keresztül próbál mesélni magáról, munkásságáról, terveiről, az érzéseiről és a gondolatairól úgy általában. Hátha valaki elolvassa...

Utolsó hozzászólások

  • HAT: Kedves Francis! Elkésett komment... Dick "furcaságai" nem drogos vagy elmebeteg voltából származn... (2009.04.18. 10:51) 26 éve egy alternatív világban
  • Koimbra: Tegnap néztem meg megint Az elhagyott bolygó filmet, melyet az ő műve alapján készítettek, anno is... (2008.10.20. 15:06) 26 éve egy alternatív világban
  • BB: Élvezetes, fülbemászó, "stúdiós", de így is tetszik. Bár a koncerteket nem múlja felül:)))) Harmad... (2008.09.23. 16:35) Dzsízöszkrájszt négykeréken :)
  • BB: Értem én, értem, már elsőre megértettem. Mindezek ellenére, nem is ellenvetésként, de nekem a köny... (2008.09.07. 20:21) Újra ősz...
  • Francis W. Scott: Köszönöm a kommentet, a jókívánságot és a dicséretet! Örülök, hogy tetszenek a műveim, majd igyeks... (2008.09.06. 23:21) Újra ősz...
  • Utolsó 20

Címkék

11. (1) 2. (1) 2007 (1) 2008 (2) 237 (1) 3. (1) a (14) agave (2) agóra (1) ahol (1) akták (1) alatt (1) alien (1) alkotópályázat (1) állati (1) arthur (1) atyja (1) augusztus (1) az (3) bálint (1) beteg (1) biblioterápia (1) bio (1) bíró (1) black (1) blog (3) blogja (1) bölcselet (1) borító (1) boulle (1) c. (1) christ (1) clarke (2) confrontation (1) cosa (5) cosa nostra (1) cross (1) csak (2) csokor (1) dante (1) dedikálás (3) dick (1) dolgozósarok (1) dráma (1) dunaszerdahely (3) egy (3) egyiptom (2) éjjeli (1) ekultúra (2) elásott (1) életrajz (1) elhunyt (1) elköltözött (1) ellen (1) előd (1) előkészíteni (1) első (1) élünk (1) érem (1) erzsébet (1) est (1) éves (2) exkluzív (1) fáfik (1) fekete (2) félelem (1) felhívott (1) félperces (1) félpercesei (3) fenyő (1) ferenc (1) ferke (2) fiction (1) film (1) forum (1) fotózás (1) francis (33) freddie (1) frissítés (1) fws (32) gethsemane (1) getshemane (1) grendel (1) gyilkos (1) gyilkosság (1) gyorssegély (1) halál (1) harding (1) háromszöge (1) helyezett (1) helyszíne (1) hiánypótló (1) hitchcock (1) hobbi (1) hogyan (1) hóhér (7) honlap (4) horror (1) horror könyv (1) humor (2) húsz (1) hyde (1) idézet (1) igaz (1) iii (1) interjú (1) írás (1) irodalmi (1) íróklub (1) író olvasó (1) iv (1) játék (1) játékreklám (1) jegyzeteljünk (1) jekyll (1) jesus (1) jézus (2) jonathan (1) jövendőmondó (1) július (1) június (1) jutalom (1) k. (1) kairó (1) kaland (1) kalandregény (4) karácsonyi (1) kastély (1) kávéház (1) kép (1) képregény (1) képtár (1) keresztapa (1) kész (1) kiadás (1) kincsvadaszat (1) kisregény (1) klub (3) koncert (1) könyv (4) könyvbemutató (1) könyvek (4) könyvhírek (3) krimi (9) krisztus (2) kritika (1) l. (1) lajos (1) lászló (1) lawrence (1) legbetegebb (1) legnagyobb (1) lélekgyűjtő (1) lenne (1) leslie (1) lettem (1) lord (1) lőrincz (1) lovag (1) ma (1) maffia (2) maffiózók (1) magándetektívek (1) magazin (1) mager (1) második (2) még (1) megemlékezés (1) megint (1) megjelenés (1) megjelent (4) meglepetés (1) meleg (1) mercury (1) mesék (3) meseszövés (1) metal (1) mindkét (1) misztika (1) misztikus (1) mozgássérült (1) musical (2) nagy (1) nagyabony (1) nagyvárosi (3) naplemente (6) napló (1) napsütés (1) napvilág (1) nekrofil (1) nemere (1) netbarátnő (1) nikon (1) norman (1) nostra (5) novella (2) novellák (1) november (1) nyár (1) nyers (1) nyomdában (1) október (1) oldalán (1) olvasás (1) őrület (3) osbourne (1) osvelt (1) ősz (1) ötzi (1) ozzy (1) pályázat (3) pegazus (2) perzselő (1) philip (1) pirkadatra (1) póda (1) poénkodás (1) polgári (1) post (2) prága (2) prológus (1) próza (1) pszichiáter (1) pszichiátria (1) queen (1) recenzió (1) regény (9) regényt (1) régi (1) reklám (1) részletek (1) rip (1) ripley (1) rock (2) rosa (8) sabbath (1) sajtó (1) sandor (1) sárga (1) science (1) sci fi (2) scott (34) sigourney (1) silvio (1) sir (1) sivatag (13) solaria (1) somogyi (1) sopranos (1) soul (1) sub (8) superstar (1) szabó (1) szabolcs (1) szalay (1) szeme (13) szemfognapló (1) szentendre (1) szeptember (1) szilveszter (1) szmit (1) szó (2) szolgáltatás (1) szöveg (1) szrinpók (1) születésnap (1) szupersztár (2) találkozó (3) tanulmányút (1) társulás (1) templomos (1) tetralógia (1) thumo (1) tinta (3) tinta klub (2) titkok (1) toll (2) top10 (1) történelmi (1) történet (2) tündérmese (1) új (3) utcák (1) utolsó (1) üzemel (1) v (1) vacsora (1) vámbéry (1) vámpír (1) van (2) varga (1) város (1) várva (1) vasárnapi (1) videó (1) viola (1) visítozós (1) völgyében (1) w (19) w. (14) walter (1) weaver (1) weboldal (1) Címkefelhő

Ötzi és a modern utcák

2008.03.04. 13:29 :: Francis W. Scott

Bizonyára kevesen vannak, akik ne hallottak volna még Ötziről, az ötezer éves, jégbefagyott emberről. A mindmáig legszebb állapotban fennmaradt ősemberről beszélünk, akit a kilencvenes évek során találtak Ötzalban, az Olasz-Osztrák határon, s az első vizsgálatok során kimutatták, immáron öt évezredes tetemről van szó. Később aztán alaposabban is megvizsgálták Ötzit, és egészen személyes dolgokat sikerült róla megtudniuk. Az egyik ilyen, hogy bár vadászó hordába tartozott, ő maga nem nagyon vehetett részt a vadászatokon, hiszen izomsorvadásban szenvedett. Társai azonban így sem hagyták magára: hordágyra fektették, és szorgalmasan szállították őt magukkal. Tehát megállapíthatjuk, izomsorvadásos beteg már ötezer évvel ezelőtt is élt földünkön…


Az utcát járom négykerekű trónommal, és akarva-akaratlanul, szinte minden sarkon eszembe jut Ötzi. Ötezer év eltelt, s mi már az Európai Unió tagjaként verhetjük mellünket, de a mozgássérültek utcai- és tömegközlekedését még mindig nem sikerült megoldanunk… Ja, hogy kivételes helyeken vannak már alacsony, lépcsőtlen buszok? Ennek ellenére a nyáron mégsem tudtam eljutni busszal Érsekújvárra és vissza, de sehova máshova sem, na vajon miért? És hogy százból egy épület lépcsőjén van már tolószékes-felvonó? Na és ha én mondjuk a maradék kilencvenkilencet szeretném meglátogatni?

Egyedül már ki sem merészkedem a városba, de olyankor is könnyen érhetnek meglepetések, ha egy jó kondícióban lévő barátommal rójuk a szmogbűzös utcákat. Néhol még ma is olyan magas járdaszegélyekkel találkozunk, hogy még segítséggel is csak nehezen jutunk fel a járdára. A közintézmények bejáratánál ismét csak kellemetlen helyzet áll elő: lépcsősor, de kerekesszékes (vagy épp babakocsis) feljáró sehol. Utunkba kerülnek olyan lépcsők is, melyek mellett ugyan ott van a feljáró, viszont már a használhatatlanságig elhanyagolt állapotban: akkor már biztonságosabb a lépcsőn közlekedni!

Sok helyen ütközhetünk még hasonló akadályokba, de cseppet sem kevésbé bosszantó dolog, ha a bejáratokat túl szűkre szabják (vajon ezen is pénzt spórolnak meg?). Nemrég barátaimmal egy hotelben szálltunk meg. Volt ugyan lift, de odáig először egy kanyargós lépcsőn kellett  felküzdenünk magunkat, és amikor a lifthez értünk, akkor érkezett a követlező meglepetés: nem férünk be, mivel túl szűkre szabták! Nagy nehezen megoldottuk, míg feljutottunk az emeletre, és még a szobánkba is sikeresen beértünk, aztán ismét csak akadályokba ütköztünk: a mellékhelység ajtaja ismét csak szűk… Szinte már burleszkbe illő volt a helyzet, na de hát ne is csodálkozzunk, hiszen az EU-tagság követelménye az, hogy viccesek legyünk, nem pedig hogy könnyebbé tegyük polgáraink életét.

A végére akkor a legviccesebb szituációt se hagyjuk ki! Pár éve hatalmas pénzeket fektettek bele, hogy a dunaszerdahelyi termálfürdőt szépen felújítsák. Amikor készen lettek, az újságok hatalmas címmel hirdették: GONDOLTAK A MOZGÁSSÉRÜLTEKRE IS! Ennek nagyon örültem, és az első adandó alkalommal ellátogattam barátaimmal egy kellemes lubickolásra. A tolószékes feljárón gond nélkül megérkeztünk a kasszához, megvettük a jegyeket, aztán tovább is mentünk…­ volna! A másik oldalon ugyanis kizárólag lépcső van. Könyörgöm, ez mit jelentsen?! Az újabb nagy költségvetésű viccet? Ha igen, hát elég nagy a csattanója (feltéve, hogy valaki legurul rajta).

Nos, hogy miért említettem Ötzit? Mert ugyan felderítettük a mélységek titkát, meghódítottuk a világűrt, darabjaira bontottuk az atomot, de Ötzi problémáját még máig sem tudtuk kiküszöbölni: az utcák még mindig kellemetlen meglepetéseket tartogatnak számunkra. Úgy is mondhatnám, Ötzi forog a sírjában…

7 komment

Címkék: mozgássérült utcák ötzi

A bejegyzés trackback címe:

https://franciswscott.blog.hu/api/trackback/id/tr19365028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

e1 · http://beszoltam.hu 2008.03.07. 17:55:28

Engem annyira nem érint a dolog mint téged, de teljesen értem miről írsz. Néha én is csodálkozom, hogy kik tervezik az épületek, stb. Egy zseniális példa a mozgássérültek ignorálására a pozsonyi fő vonat állomás, és még tolókocsinak sem kell lenned. Két hete voltunk kiruccani kicsit a Tátrákban ezért elgé friss besázmolóm van. A szitu kb. az, hogy van már ma lehetőséged bejutni az állomásra, sőt, még a peronra is, de csak abban az esetben, ha X nappal korábban jelezted, hogy utazni szeretnél. Abban az esetben utazásod napján olyan vagont kötnek be a szerelvénybe, amelybe felszállhatsz tolókocsival is, ráadásul az 1. számú peronon fog várni, ahova nem kell lépcsőzni. A bibi ott van, hogyha ezt nem jelzed, vagy éppen nem vagy tolókocsis. Kezdjük azzal, hogy egy hétre utazol, bazinagy bőröndökkel, pakkokkal, stb. Kiveretsz az állomásra, nagynehezen megveszed a jegyed a bunkó jegyárus nénitől, akinek időnként le kell rajzolni, hogy mi az a ZŤP jegy, majd várod, hogy kiírják mely vágányról indul a vonatod. A vonat megérkezése előtt 5-10 perccel megjelenik a kijelzőn a várva várt adat, 3-as peron. Most jön az a rész, hogy a következő 100 emberrel (akik ugyanazzal a vonattal szeretnének menni) le kell lépcsőznöd a vágányok alatti folyosóra, miközben másik 50 ember jön veled a lépcsőn szemben az éppen beérkezett vonatról. A lépcsők nem a legszélesebbek, rövidek ráadásul babakocsit le/fel tolni nem lehet rajta, kapaszkodni van mibe, de ki az aki szarba akar nyúlni és közben mindenki lökdösődik, mert normális, hogy szeretnél üres kupéban ülni/helyet választani. Szóval nekiindulsz a lépcsőknek irány le, a nehéz koffertől, hátizsáktól, vagy éppen némi hátsó segítségnek köszönhetően majdnem letaknyolsz, de valahogy mégis megtartod az egyensúlyodat, még hogyha érdekesen módon 5 lpcsőt ugrasz át lefele menetkor. Aztán jön a kedvenc rész, egy kimárványozott folyós, amelynek tele van fosva és húgy szaga van, egy európai fővárosban 5000 évvel Ötzi és 19 évvel a szoci után. Most jön az erőpróba, lépcsőn fel. A bazinagy csomagok húznak lefele, de azért megpróbálsz feljutni, nagynehezen, levegő után kapkodva sikerül is. Most már csak a hab a tortán van hátra, fel szeretnél szállni a vonatra. Csak két lépcső, de több mint egy méteres szintkülönbség, olyan az egész, mint hogyha létrára másznál. Annyira nagy ügy a peront magasabbra építeni, vagy a vonatok sínjeit lejjebb fektetni a 21. században? Egészséges embereknek gondjuk van feljutni a vonatra, nem még nekem és rólad ne is beszéljünk. Ezt egyszerűen nem bírom felfogni. Arra, hogy a vonaton sem utazik az ember valami hűdekényelmesen pedig nem térek ki, minden magasabb termetű ember tudja miként van az. Segged majdnem a földön, lábaidat nincs hova nyújtani (ha rendesen és egyenesen akarsz ülni). Remélem, hogy mire nyugdíjas leszek (ha mégélem) azért valamit javul a helyzet.

Francis W. Scott 2008.03.10. 17:18:56

Kösz a hozzászólást és az "élménybeszámolót" e1, teljesebbé tetted a bejegyzést. Elmebajos és logikátlan világban élünk...

e1 · http://beszoltam.hu 2008.03.20. 11:34:54

Ehheze az elmebajossághoz azért mi is hozzásegítünk. :-)))

e1 · http://beszoltam.hu 2008.03.22. 18:29:16

Talán már ismered, de ha nem akkor itt egy link egy elgé hasznos fórumra:
forum.handicap.sk/

Sok érdekes infót lehet ott szerezni, de én is csak tegnap óta ismerem.

U.i.: Az oldal előző kinézete jobb volt.

Francis W. Scott 2008.03.23. 00:28:23

Tudom, nekem is jobban tetszett az előző sablon, csak abban egyre több gond támadt a szerkesztéssel: a margó elcsúszott, a képeket nem lehetett szépen beilleszteni a szövegbe, meg így jobban tetszik, hogy mindkét oldalon tudok szövegdobozokat elhelyezni. Egyébként nemsokára önálló fejléc lesz, valami jó kis "frensziszdabljúszkott"-os cucc. Időnként látogass vissza, és majd meglátod.:)

e1 · http://beszoltam.hu 2008.03.24. 17:37:53

Azt látom, hogy mindig amikor visszajövök máshogy néz ki az oldal. Most éppen Zirig Árpis blogja stílben nyomulsz. :D

Francis W. Scott 2008.03.24. 17:59:44

Hát a helyzet az, hogy az első sablon jól nézett ki, de katasztrofálisan lehetett csak tördelni benne. A második sablonban nagyszerűen meg lehetett oldani a szerkesztgetést, plusz tetszett, hogy kétoldalas a menülista, de a dizájn valami borzalom volt. Ezen kívül mégegy volt, ami tetszett, de azt a sablont használom a Fanatikus könyvevőre (bibliofil.blog.hu), ezzel meg most az a helyzet, hogy tetszik is, és jól is lehet benne szerkeszteni. Szövegdobozokat csak egyoldalasan lehet elhelyezni, de nem baj. Szóval valószínűleg már meghagyom ezt a sablont.:)
süti beállítások módosítása