Francis W. Scott

Nos, bizony rendkívül nehéz feladatra vállalkozom, ha S.L. Cornelius kolléga javaslatára a tavalyi évben olvasott könyvekből akarom kiemelni a tíz legjobbat. Igaz, ő Top5-ös listát javasolt, de sajnálom, bárhogy is próbáltam, olyan rövidet egyszerűen képtelen vagyok összerakni! Uramatyám, ha jobban belegondolok, a tavalyi évem volt az eddigi legélménydúsabb, már ami a könyveket illeti. Soha életemben nem olvastam még ennyi nagyszerű regényt egymás után, ennyi őrületesen jó szerzőtől, és szó mi szó, ezért hatalmas köszönetet illik mondanom az Agave Könyvek kft. csapatának, akik kiemelkedő munkát végeznek. Leleményesebb olvasóim tehát már ki is találhatták, hogy mind a tíz könyv "agavés", nem tehetek róla, ez van... Jöjjön tehát a lista, kaotikus sorrendben!

Jó, talán mégsem kell ahhoz nekrofilnek lenni, hogy nyomjunk egy szavazatot Szalay Sándor pályatársam drámájára... Példaképp én sem vagyok nekrofil, mégis rá szavaztam.:)

Na szóval... Olvasni ITT lehet, szavazni meg ITT. Utóbbinál lefelé kell görgetni, mígnem a jobb oldalon megjelennek a nevek és címek, tehát akikre szavazni lehet. Sándort és Még meleg c. művét az ötödik dobozban találjátok, abban pedig rögtön az első helyen. Tehát hajrá, nyomjátok a szavazatokat!;)

Jelentem, a mai nappal elkészült A Sivatag Szeme nyers szövege!!! Még a hét folyamán eszközölöm rajta az első simításokat, ami azt jelenti, hogy olvasás közben kiszűröm a helyesírási, fogalmazási és esetleges logikai hibákat, na meg itt-ott beszúrok pár részletet, ami csak később jutott eszembe. A második átolvasást is megpróbálom erre a hétre időzíteni, arra valószínűleg a hétvégén kerül majd sor, és már a nyomtatott verziót fogom pásztázni hibák után, merthogy valamiért nekem úgy jobban megy. Ha a második simítás is megtörtént, a regény szedi a sátorfáját, és indul a lektor bonckése alá.
Egyébként jól sejtettem, 1,25-ös sorközzel túlhaladta a 200 oldalt (egész pontosan 240 lett), úgyhogy a lehető legsűrűbbre állítottam. Még így is 203 oldalas! Maga a könyv várhatóan 220 oldalt fog kitenni, és a Ferkével való tegnapi tervezgetés után azt kell mondjam, jó kis borítója lesz! Legkésőbb júniusra bárki által olvasható formába kerül!:)

Jonathan Cross író barátom honlapján elkészült a fórum! Jelenleg két kategória alatt találhatók a topicok, így a Kedves Fórumozó elmondhatja véleményét a szerző első regényéről, vagy épp legutóbbi olvasmányélményét oszthatja meg a Másik Kedves Fórumozóval, a Többiről nem is beszélve. A topicok meg idővel bővülni fognak, persze csak akkor van értelme az egésznek, ha visszatérő vendégek leszünk, és minél többet írunk J.C. fórumára. Szóval nincs más hátra: MENJÜNK FÓRUMOZNI!!!

HIVATKOZÁS: http://www.jonathancross.hu/forum/index.php

Tudom, tudom, alaposan megkéstem ezzel a beszámolóval, de hát ez van, ha az ember olyan elfoglalt (értsd: lusta), mint amilyen én vagyok... Rájöttem, hogy az új esztendőben még semmit sem írtam a blogra, és hát szó mi szó, röstellem is a dolgot. Most meg épp tanulnom kéne, de azért is írok pár sort.

Az a pár sor meg akkor legyen a beszámoló, mert ugye 2007. december 20-án itt járt nálunk Lőrincz L. László, a magyar krimiírás nagy öregje (persze amellett, hogy sci-fi íróként is kitüntették, és tudományos munkássága is jelentős, ja és az ifjúsági regényeiről sem feldkezhetünk meg), hogy a Családi Könyvklubban dedikálja legújabb regényét, melynek címe Thumo - A szrinpók völgyében. Jó kis vaskos olvasmány, két kötetes, és újból Tibet varázslatos földjére kalauzolja az olvasót, ahogy azt tette a legelső Leslie L. Lawrence könyvben is (Sindzse szeme, 1983).

Rájöttem, hogy van egy közös pont Frank Wilson karaktere és köztem, a megalkotója közt - nem, most nem arra gondolok, hogy mindketten szeretünk enni, és nem is arra, hogy az ő nevét simán le lehet vezetni a Francis W. Scott-ból... Igaz, kissé másképpen, de mindkettőnk leküzdhetetlen vágyat érez a kincskeresés iránt! Míg Frank Wilson elsüllyedt hajók, piramisok és egyéb történelmi emlékek titkos kincseiért rajong, addig jómagam a könyvektől kerülök mámoros állapotba. Ahogy végigsimítok a borítón, belelapozok a megsárgult lapokba, megérzem az illatukat, valósággal transzba esek...

Egy olyan könyvet volt szerencsém olvasni a napokban, amely tengernyi hasznos információval látott el, lekötött, és már most érzem, hogy első olvasásra is rengeteget segített későbbi krimiírói munkásságomban. A szerző nem más, mint Varga Bálint, az Agave Könyvek ügyvezető igazgatója, a könyv címe pedig nemes egyszerűséggel, viszont annál beszédesebben ennyi: MAGÁNDETEKTÍVEK. A belső címoldalon pedig még hozzáteszi: oknyomozás valóság és fikció területén.

Őszintén szólva, régóta szemezgettem már a könyvvel, de valamiért mindig elsiklottam felette. Közel egy éve láttam meg először, s azóta minden hónapban csábítást éreztem, aminek aztán már pár hete nem tudtam ellenállni.